A Párizsban élő Méray Tibor író által alapított, erdélyi fiatal magyar újságírók háromhónapos magyarországi továbbtanulását elősegítő, márc. 15-én kilencedik alkalommal kiosztott díjat, az alapító által kijelölt – Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba és Tibori Szabó Zoltán összetételű – bizottság Papp Annamária újságírónak, a Szabadság munkatársának ítélte. /Méray-díj 2004. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./
2004. április 3.
Ábrahám Jakab brassói grafikusművész kiállítása nyílt meg ápr. 2-án Kolozsváron, a Korunk Galériában. Ábrahám Jakab grafikái Lászlóffy Csaba verses Ótestamentumot bemutató kötetéhez készültek. Ábrahám Jakab 1976-ban végezte el Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát, azóta sok egyéni és csoportos kiállításon vett részt. /Ö. I. B.: Grafikus felkiáltójelek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./
2004. június 19.
Jún. 17-én Kolozsváron a Református Kollégium dísztermében emlékeztek Szabó Dezsőre, születésének 125. évfordulója alkalmából. A két éve Kolozsváron megalakult Szabó Dezső Egyesület nevében Makkay Ferenc elnök emlékezett az 1879. jún. 10-én Kolozsváron tízgyermekes szegény családba született író életútjára, irodalmi pályájára. Szabó Dezső a Református Kollégiumban színjelesre érettségizett, iskoláját hányatott élete során mindig második édesanyjának nevezte, hagyatéki örököséül jelölve meg azt. 1945-ben bekövetkezett halála után máig sem tisztázódott tekintélyes könyvtárának sorsa, amelynek jogos tulajdonosa a kollégium. Sebesi Karen Attila színművész az egyesület első kiadványát, a Szabó Dezső – Egy író, aki többet érdemel című esszé- és emlékezéskötetet mutatta be. A kiskötet szerzői (Kerekes Jenő – előszó; Makkay Ferenc – az egyesület megalakulása, beindulása; Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba, Gaal György, Kozma Dezső, Kolozsvári József – esszék és emlékezések az íróra) jelképes ajándékot vehettek át. /Ö. I. B.: Szabó Dezsőre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./
2004. július 31.
Önálló folyóiratként is megjelent a Nyugati Jelen napilap által kiadott 16 oldalas Irodalmi Jelen. Az augusztusi számban többek között Szőcs Géza, Olosz Lajos, Böszörményi Zoltán, Eszteró István, Farkas Wellmann Endre versei, Mészáros Sándor, Zöldi László, Lászlóffy Csaba, prózája, Csép Sándor transzszilvanizmusról szóló, vitaindítónak szánt írása olvasható. /Kapható az Irodalmi Jelen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 31./
2004. szeptember 22.
Megjelent egy kötet a kolozsvári Szabó Dezső Egyesület kiadásában. A borítón egy név szerepel: Szabó Dezső. A belső oldalon az alcím: Egy író, aki többet érdemel. A kolozsvári Szabó Dezső Egyesület megalakulásáról, tevékenységéről szól a kötet bevezető fejezete. A könyvben jeles kolozsvári személyiségek vallottak Szabó Dezső munkásságáról, így Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba, Gaal György, Kozma Dezső és Kolozsvári József. Előtérbe kerül a gondolkodó ember, az író, az Elsodort falu, az Életeim és a Szabó Dezső-füzetek alkotója, valamint az alma materhez haláláig hűséges diák, aki hagyatéka örököséül a kollégiumot jelölte meg. Kántor Lajos hívta fel a figyelmet tanulmányában, hogy ma már egyre kevesebben olvassák Szabó Dezső munkáit, holott az általa felvetett problémák mit sem veszítettek aktualitásukból. /Sándor Boglárka Ágnes: Szabó Dezső többet érdemel. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./
2004. október 28.
Kolozsváron, a Phoenix könyvesboltban bemutatták Lászlóffy Csaba Verses Ótestamentum című műfajteremtő kötetét. A szerző, a népszerű költő és drámaíró súlyos betegséggel fekszik. /Szabó Csaba: Jób a szomszéd partok előtt. Bemutatták Lászlóffy Csaba verses testamentumát. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./
2004. november 25.
Megjelent Lászlóffy Csaba: A félelem halmazállapota /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad/ című munkája. Álomképek és emlékképek keverednek, a sejtelem és bizonyosság lüktet a sorokban. /Irodalmi Jelen Könyvek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 25./
2004. december 20.
Dec. 18-án gálaesten az Erdélyi Magyar Írók Ligája kiosztotta idei díjait. Irodalomtudományi díj: Boka László, Irodalmi Jelen Prózadíja: Lőrincz György, Irodalmi Jelen Költészeti díja: László Noémi, Méhes György Debütdíj: Magyari Ágnes, Méhes György Nagydíj: Fekete Vince, Szindbád díj: Anamaria Pop, Misztótfalusi Kis Miklós életműdíj: Lászlóffy Csaba, valamint életműdíj: Kányádi Sándor. /E-MIL díjak 2004. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./
2005. február 9.
Megjelent Lászlóffy Csaba: A félelem halmazállapota /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2005/ című regénye. A szerző egy szerelmi történet keretébe ágyazva mutatja be a diktatúra elembertelenített világát, a kiszolgáltatott értelmiségiek hétköznapjait. Lászlóffy Csaba jól ismeri ezt a világot, ő maga is azok közé a szókimondók közé tartozott, akiktől félelmükben elfordultak az emberek. /Tar Károly: A félelemkutató bátorsága. Lászlóffy Csaba: A félelem halmazállapota című regényéről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./
2005. március 12.
Bozóki András magyar kulturális miniszter kiemelkedő színművészeti és színháztudományi tevékenysége elismeréseként március 15-e alkalmából Jászai Mari-díjat adományozott Bíró József színművésznek és Dobre-Kóthay Juditnak, pillanatnyilag a marosvásárhelyi Nemzeti Színház díszlet- és jelmeztervezőjének. Kiemelkedő irodalmi tevékenysége elismeréséül József Attila-díjban részesült Láng Zsolt író, a marosvásárhelyi Látó szerkesztője és Lászlóffy Csaba költő. /Március 15: Csupán négy erdélyi kitüntetett. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./
2005. március 15.
A Párizsban élő Méray Tibor író, az Irodalmi Újság főszerkesztője által alapított, erdélyi fiatal magyar újságírók három hónapos magyarországi továbbtanulását elősegítő, 2005. március 15-én tizedik alkalommal kiosztott díjat, az alapító által kijelölt – Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba és Tibori Szabó Zoltán összetételű – bizottság Gergely Edit újságírónak, a Krónika napilap gyergyószentmiklósi tudósítójának ítélte. /Méray-díj 2005. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./
2005. április 8.
Új tagokkal gazdagodott a Magyar Művészeti Akadémia (MMA). A nemrégiben megtartott közgyűlés döntése szerint az akadémia ötven határon túli magyar művészt vett fel soraiba. Az MMA, amelynek elnöke Makovecz Imre, 15 éve alakult, ma már csaknem száz tagja van, közöttük írók, költők, képzőművészek, zeneművészek, építészek. Az intézmény adományokból tartja fenn magát, jelenleg nem fogad el kormánytámogatást. A mostani döntést Makovecz Imre a tavaly december 5-i népszavazás végeredményével magyarázta, mint mondta, ezzel a lépéssel a Magyar Művészeti Akadémia a Kárpát-medence magyar művészeti akadémiájává válik. Az Akadémiának eddig is voltak határon túli tagjai, mint például Sütő András író, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár költők és Terényi Ede zeneszerző. Gyurkovics Tibor, az akadémia alelnöke úgy fogalmazott, hogy a mostani bővítés jelképes gesztus az „elmaradt ölelés miatt”. A határozat szerint az MMA tagjai sorába felveszik az irodalom berkeiből, többek között, Farkas Árpádot, Ferenczes Istvánt, Király Lászlót, Lászlóffy Csabát és Sigmond Istvánt, valamint Kallós Zoltán néprajzkutatót, Murádin Jenő művészettörténészt, Jakobovits Márta keramikust, Páll Lajos festőművészt, költőt és Zakariás Attila építészt. Az oklevelek ünnepélyes átadására április 10-én lesz. /A Magyar Művészeti Akadémia új tagjai. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./
2005. április 11.
Április 10-én Budapesten, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában ünnepi ülést tartott a Magyar Művészeti Akadémia (MMA). Az ülésen 44 új, határon túli magyar művész vehette át a tagságot bizonyító oklevelet. Ezen a napon kapta meg az idei akadémiai aranyérmet Gergely István csíksomlyói plébános. Az MMA új, erdélyi tagjai: dr. Almási István népzenekutató; Bocskai Vince szobrász; Bogdán László író; Farkas Árpád író, költő; Ferenczes István költő; Haáz Sándor zenenetanár; Hunyadi László szobrász; Jakobovits Márta keramikus; Jecza Péter szobrász; Kallós Zoltán néprajztudós; Király László író; Kusztos Endre festő, grafikus; Kuti Dénes festőművész; Lászlóffy Csaba költő, író, műfordító; Marosi Barna író, újságíró; Murádin Jenő művészettörténész; dr. Nagy Attila mérnök, Shakespeare-kutató; Páll Lajos költő, festőművész; Sigmond István író; Sipos László festőművész; Szenik Ilona népzenekutató; Szőcs István író, műfordító; Újvárossy László grafikus és Zakariás Attila építész. /Ünnepi ülés a Magyar Művészeti Akadémián. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./
2005. április 14.
A József Attila-jubileum jegyében rendezte meg műsorát Kolozsváron a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetemen az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL). Bevezetőként László Noémi olvasta fel József Attila és a panoptikum című fantázia-írását. A továbbiakban Balázs Imre József, Egyed Emese, Karácsonyi Zsolt, Király Zoltán, László Noémi, Lászlóffy Csaba, Molnos Lajos, Sántha Attila és Szántai János olvasott fel verseiből. /Ö. I. B.: Ünnepelt a költészet. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./
2005. május 28.
Lászlóffy Csaba A félelem halmazállapota (A megélt iszonyat regénye) című kötetét mutatták be Kolozsváron, a Phoenix könyvesboltban. A háború utáni évtizedekről szó a könyv, amelynek veszteségeit még fel sem becsülték. Története tipikusan közép-kelet-európai, a főhőst érintő és a korra jellemző hatósági meghurcoltatásokkal. A kisregény főhőse, Kovrigh, félelem és szorongás között vergődik: harcolni vagy megalkudni kell? /Ö. I. B.: Kisregény a nagy félelemről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./
2005. július 23.
Tisza Istvánról újabb tanulmány jelent meg. Ifj. Bertényi Ivánt nem a második miniszterelnöksége idején (1913–1917) történtek érdeklik, hanem a Magyarország szempontjából „végzetesnek bizonyult döntésekre” helyezi a hangsúlyt. Tisza István ugyanis ellenezte a háborút, de azután beleegyezett. /Lászlóffy Csaba: Apa és fia. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./
2006. január 14.
Kötetbemutatóval egybekötötten emlékezett január 13-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél (EME) Szabó T. Attila az Erdélyi magyar szótörténeti tár szerkesztője születésének 100 éves évfordulójára a szerkesztők, az egykori és jelenkori munkatársak közössége. Tamásné Szabó Csilla tudományos kutató bevezető beszédében elmondta, ez az évforduló kitűnő alakalom a szótörténeti tár most megjelent XII. kötetének bemutatására. Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke nyitotta meg a 2006-os tudományos év első nagyszabású rendezvényét. Szabó T. Attila életműve megalkotásának titka a pontos és rendszeres munka. Ennek szellemében alakult ki az egyetemes magyar örökség része, a szótörténeti tár– fejtette ki az EME elnöke. Lászlóffy Csaba Jézus kiáltás – Szabó T. Attila emlékére c. rendhagyó technikával alkotott – a szavakat a szótörténeti tárból kölcsönözve – versét olvasta fel. Péntek János, a Magyar Nyelvészeti Tanszék vezetője ismertette a centenáriumi év elkövetkezendő rendezvényeit: konferenciák Szabó T. Attila életének különböző állomásain /Budapesten, Debrecenben, Zilahon, Enyeden, Désen, Kolozsváron/, majd fehéregyházi megemlékező koszorúzás is lesz. Kósa Ferenc a tizenkettedik kötet főszerkesztője összefoglalta a szótörténeti tár múltját és jelenét. Fazakas Emese a már készülőben levő XIII. kötet főszerkesztője ismertette jövőbeli terveiket. Kiss András Szabó T. Attila egykori munkatársa tárta a közönség elé levéltári és személyes élményeit. A rendezvény végén a Vetró Artúr által készített Szabó T. Attila-emlékplakettet leplezték le az EME könyvtártermében. /Vetési Júlia: Megemlékezés és kötetbemutató az EME-nél. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./
2006. március 4.
Andrei Marga, a BBTE Akadémiai Tanácsának elnöke a Nobel-díjas magyar író beperelésével fenyegetőzik. Ezzel nyilván nemcsak nagyobb népszerűséget szerezhet magának valaki, hanem fölénnyel ugrathat át a kellemetlen, veszélyes helyzeten. Lászlóffy Csaba feltette a kérdést: a kisebbségek esélyeit, jövőjét illetően: kit fenyegethet veszély Kolozsvárott, Romániában? A magyar kisebbségnek hány pert kellene indítania havonta, ha nem naponta, sérelmek miatt, nyíltan nacionalista vagy cinikus, basáskodó magánszemélyek, intézmények, sőt magát a román állami felépítményt védők diszkriminációja ellen? Marga milyen őszintén segítette elő miniszterként az önálló magyar nyelvű oktatást (jól ismerve nyilván a norvégiai, a katalán, walesi, dél-tiroli, szlovákiai megoldásokat)? Hány román egyetemi vezető és oktató tud és beszél, akár udvariasságból, magyarul kollégáival az egyetemen? A Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjainak megbüntetési szándékát, a rektori fenyegetést Marga Kertész Imre magyar író beperelésével akarja tetézni. Hol marad a kolozsvári egyetemi múlt hagyományainak elismerése? Félrevezető, ahogy Ferdinánd román király és Mária-királynő mellszobrába ütközik a külföldi vendég, mintha a valamikori magyar lakosságú városban ők teremtették volna meg a színvonalas egyetemi oktatást. Az egyetem épületének homlokzatán a kizárólagos román felirat és a Sala de Curs, Biblioteca stb. feliratok egyértelműen a román demokráciát hirdetik. /Lászlóffy Csaba: Párbajkódexhez mellékelt elemi ismeretek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./
2006. március 15.
A román „demokrácia” bevett gyakorlatára, a többség erőszakos (lincselésre is kész) jogára hozott fel példát Lászlóffy Csaba. „A legszebb ortodox templom volt!” – hangzott Ioan Socolan ortodox esperes érvelése Szatmárnémetiben, amelyiket valójában a kommunista terror vett el 1947-ben a szintén román görög katolikus hívektől. A televízió helyszíni közvetítést adott: az üvöltöző ortodox hívek, élükön Socolan pópával, aki tizenöt ortodox társával – a képernyő felvillantotta többször is a Vatra Romaneasca egyesület székházát – körülfogták a templomot a Szatmárra meghívott görög katolikus püspök miséje alatt. Békés gyülekezet, mentegette őket a riporter előtt a megye prefektusa, de elismerte, hogy a görög katolikusok törvényes végzés és pereskedés árán kapták vissza végre tizenöt év után saját templomukat. Egyszer csak felhangzanak ismételten, kórusban, a gyűlölködő, fenyegető kiáltások: „Sunteti niste huni!” Kik a barbárok? A „szeparatisták”! A „hunok”! Marosvásárhelyen 1990-es tavaszán is ezt kiáltozták. Csak a szereplők mások, különben semmi sem változott… /Lászlóffy Csaba: Csak szőrmentén. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./
2006. március 16.
A Párizsban élő Méray Tibor író, az Irodalmi Újság főszerkesztője által alapított, erdélyi fiatal magyar újságírók három hónapos magyarországi továbbtanulását elősegítő, 2006. március 15-én tizenegyedik alkalommal kiosztott díjat az alapító által kijelölt – Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba és Tibori Szabó Zoltán összetételű – bizottság Szabó Géza újságírónak, A Hét hetilap és az Erdélyi Terasz irodalmi portál szerkesztőjének ítélte oda. /Méray-díj 2006. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./
2006. április 5.
A magyar kisebbség függőségi viszonyát megkérdőjelező igényt szeparatizmusnak mondják. A „szeparatizmus” – különállás/-válás – veszélyével érvelő többségi elit különálló pozíciót élvez egyetemi, gimnáziumi, /állam/egyházi ügyekben, s magával a többségi (kizárólagosan államalkotó!) lakossággal kivételezve azt különbnek, fontosabbnak tartja, így a többletjogok birtokában tagadja meg ezáltal az állampolgári egyenlőséget az etnikailag számbelileg kisebb résztől. /Lászlóffy Csaba: Európai „szeparé”. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./
2006. április 8.
Bemutatták Kolozsváron, az Insomnia Művészeti Klubban Bréda Ferenc Mysterium Mythologiae című esszékötetét. Lászlóffy Csaba felolvasta rímekbe szedett, a kötethez fűződő mondanivalóját. /D. I.: Mysterium Mythologiae az Insomniában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./
2006. szeptember 16.
A Magyarországon megjelenő Napút irodalmi, művészeti és környezetismertető folyóirat teljes július–augusztusi számát a kincses városnak szentelte. Benne kolozsvári vagy innen elszármazott irodalmár, filozófus, történész, zenetudós, geológus szakemberek, művészek tollából származó írások jelentek meg, ügyelve arra, hogy egyensúly álljon fenn a már befutott idősebb nemzedékek és a maguk helyét kereső fiatalok között. Névsoruk: Kányádi Sándor, Egyed Ákos, Visky András, László Noémi, Szőcs Géza, Kántor Lajos, Kányádi András, Szántai János, Balla Zsófia, Demény Péter, Telegdi Magda, Bágyoni Szabó István, Papp Ágnes Klára, Széles Klára, Csontos János, Balázs Imre József, Király László, Lászlóffy Csaba, Kerékgyártó István, Karácsony Zsolt, Juhos-Kiss János, Rudnai Gábor, Duma István, Veress Zoltán, Ajtay Ferenc, Asztalos Lajos, Balázs Géza, Vincze Ferenc, Deres Péter, Alvinczy Ferenc, Buzogány Klára, Lénár Andor, László Ferenc, Szakolczay Lajos, Csák Gyula és Hoppál Mihály. /Kolozsvár a Napútban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./
2006. október 16.
Kós Károly házsongárdi emlékművének megkoszorúzásával zárult október 15-én a Magyar Művészeti Akadémia Kolozsváron megrendezett vándorülése. A tanácskozásra az akadémia magyarországi, kolozsvári és Kolozsvár-környéki, valamint székelyföldi tagjai gyűltek össze. Makovecz Imre, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke elmondta: az egyesület rögtön a magyarországi rendszerváltást követően alakult, a szó tág értelmében vett művészeket tömörít képzőművészektől, költőktől, íróktól filmszakembereken át az építészekig. Állami támogatás nélkül működik, alapítványi elven; feladatának tartja, hogy a magányosságra kárhoztatott művészeknek nyújtson fogódzót a rendszeres heti találkozókon keresztül. Szlovákiában, Szerbiában, Szlovéniában és Romániában élő tagok is tartoznak az egyesülethez, amelynek soraiba meghívásos alapon lehet bekerülni. Jelenleg hozzávetőleg 150 tagot számlál a Magyar Művészeti Akadémia. Elsőként Szilágyi István író köszöntötte október 14-én a Magyar Művészeti Akadémia vezetőségi tagjait. Makovecz Imre elnök hangsúlyozta: a Kárpát-medencében bárhol lehetne ez az összejövetel, hiszen a szervezetnek minden magyarlakta térségből vannak tagjai. Somogyi Győző képzőművész, elnökségi tag A művész hitele címet viselő, vetítéssel egybekötött előadást tartott. Az elmúlt másfél évben a Magyar Művészeti Akadémia soraiba lépett alkotók közül néhányan megtartották „székfoglalójukat”: Szőcs István, Sipos László, Páll Lajos, Király László, Ferences István, Farkas Árpád és Bogdán László tartottak beszédet és olvastak fel írásaikból. Oklevélosztással zárult a vándorülés délelőtti programja: Szenik Ilona népzenekutató, Lászlóffy Csaba költő, Szőcs István író, műfordító és Ács Margit, Lászlóffy Csaba, Király László, Szilágyi István; Ágh István, Dobai Péter és Nagy Gáspár műveit Kovács Flórián tolmácsolta. /-f-: A művésznek az életet kell szolgálnia. Kolozsváron tartotta vándorülését a Magyar Művészeti Akadémia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./
2006. október 25.
Budapesten az október 23-án visszataszító volt a Parlament előtt megrendezett, kivitelezésében és szövegmondásában egyaránt kissé erőltetett műsor bizonyult. „Tisztelettel köszöntöm a Kossuth térre meghívott valamennyi vendégünket” – harsant föl a bemondó hangja. Kik számítottak vendégnek? És ki érezhette magát otthon a magyar fővárosban? A kiürített Kossuth tér képe után ítélve mintha kipusztult volna a magyar főváros. Épp ezen az össznépi ünnepnapon. Furcsa volt, hogy az 56-os emlékmű avatásnál is ugyanazzal a bemondóval együtt ugyanazokat a kirendelt zenélő, dobos, díszegyenruhás zászlós statisztálók voltak. A megszokott terrorrendszerek legalább háttérstatiszta-szerepben, de alkalmazták a sokaságot, írta Lászlóffy Csaba. A mostani bennfentesek alkalmatlannak találták, még az 56-ban megvetett, ellenségnek tekintett, s joggal forradalmárrá nemesült veterán túlélőket is. Ugyanazokban a percekben, órában a rendőrség – kiegészítve a Szabadság-Nyilatkozatot(?) –, az ellenkezőjét bizonyította be annak, hogy a szabadság legyőzhetetlen. Forrong, méltatlankodik, felháborodik, elmarasztaltatik, gumibottal veretik, könnygázzal kínoztatik – rokonom, barátom, gyámatyám stb. szerint –: tegye (s ha teszi, magára vessen) „az ostobán felhergelt tömeg”. /Lászlóffy Csaba: „Dramatikus játék”. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./
2006. október 26.
A magyar rendőr sokoldalúan, „könnyfakasztóan” kiképzett, fegyelmezett, mindenre elszánt, írta Lászlóffy Csaba. Egy rendbontáson rajtakapott székelyföldi ifjút /a 21 éves küküllőszéplaki B. Mihályt/ személyazonosságába belepillantva „Te büdös oláh!” kiáltással kezdtek verni szeptember 20-án este, a Blaha Lujza téren, ahol ő buszra várt. Ez is része ma az anyaországi idomításnak? /Lászlóffy Csaba: Ez veletek, velünk is történik. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./
2006. november 15.
Szász éve született Horváth Imre nagyváradi költő, aki 1989. decemberétől kezdve csaknem két éven át vallott magáról, kortársairól, szerelmeiről, félelmeiről, vétkeiről az ugyancsak nagyváradi nemrég elhunyt Fábián Imrének. Ez a vallomás Gyónásom /Literatus, Nagyvárad, 1992/ címmel jelent meg. Horváth Imre 1923-ban jött Nagyváradra, 1927-ben a Nagyváradi Estilap munkatársa lett, ettől kezdve a negyvenes évekig újságíró volt. A költőnek az évtizedek során 9-10 depressziós korszaka volt. /Lászlóffy Csaba: Gyónás egy néhai öregúr gyónásáról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./
2006. december 9.
Kormányfők, népvezérek látványos gesztusokkal állnak elő (némelykor épp azért, mert nehéz helyzetből akarnak kitörni), s nyilván az is megfordul a fejükben, hogy a megvalósult eredményt az ő nevükkel társítja majd a jövő. A román-magyar történelemkönyv ötlete ilyen meggondolatlan, naiv elképzelés mostanság, amikor érzékelhető, hogy az erdélyi magyarság ismét lehangoló napokat, regresszív időt él meg. Parlamentben, megyei, városi szinten megengedhetetlen sértések, támadások célpontja, a román politikában és a közvélemény előtt nemegyszer első számú közellenségnek számít minden, ami a magyar nemzeti kisebbség jövőképében szerepel. Egy ország nyilvánossága előtt büntetlenül lehet „a lovak nyelvét” emlegetni, a honatyák megvonják a szót magyar képviselőtársuktól, mihelyt a kötelezettségeket meri emlegetni. Ennek az agresszív „nemzetállamnak” a történészei hangoztatják buzgón, hogy meg lehet s meg kell írni közös történelmünket. /Lászlóffy Csaba: Ne add, Uram Isten, most azonnal! = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./
2006. december 9.
Kolozsváron az új székhelyére (Szentegyház/I. Maniu u. 5. szám, alagsor) költözött Phoenix Könyvesház december 7-én megtartotta első, rögtön kettősre sikerült könyvbemutatóját: Lászlóffy Csaba A maszk mögötti ájulat (versek) és A cáranyuska álma (három bagatell) című kötetei kerültek reflektorfénybe. /Ö. I. B.: A maszk mögötti ájulat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./
2007. február 14.
Sólyom László köztársasági elnök akkor válhat pehelykönnyűvé, midőn a szépen felmondott autonómia-lecke után azt hangsúlyozza udvarias sietséggel, hogy nem avatkozhat bele más ország belügyeibe, vagy kijelenti, miszerint a magyar nemzeti kisebbség lojális Romániához – miközben a román államfő a korábbi teljhatalmú román elnökökhöz hasonlóan kategorikusan elutasítja egy másfél milliós nemzeti közösség mindennemű önrendelkezési jogát, autonómiatörekvését. /Lászlóffy Csaba: Egyeduralkodói szó az egyendemokráciában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./
